Tartalomjegyzék

“Amikor közel akarsz lenni hozzám, hallgasd a zenét.
Ott lakik a szeretet és soha nem fog meghalni.”
Michael Jackson

dancing-in-the-moon

Itt könnyen megtalálhatod, és a címre kattintva megnyithatod a keresett bejegyzést:

Off the Wall album

  1. Don’t Stop ‘Til You Get Enough
  2. Rock With You
  3. Workin’ Day and Night
  4. Get On The Floor
  5. Off the Wall
  6. Girlfriend
  7. She’s Out of My Life
  8. I Can’t Help It
  9. It’s the Falling in Love
  10. Burn This Disco Out

Thriller album

  1. Wanna Be Startin’ Somethin’
  2. Baby Be Mine
  3. The Girl Is Mine
  4. Thriller
  5. Beat It
  6. Billie Jean
  7. Human Nature
  8. P.Y.T.
  9. The Lady in My Life

Bad album

  1. Bad
  2. The Way You Make Me Feel
  3. Speed Demon
  4. Liberian Girl
  5. Just Good Friends
  6. Another Part of Me
  7. Man in the Mirror
  8. I Just Can’t Stop Loving You
  9. Dirty Diana
  10. Smooth Criminal
  11. Leave Me Alone

Dangerous album

1. Jam
2. Why You Wanna Trip On Me
3. In the Closet
4. She Drives Me Wild
5. Remember the Time
6. Can’t Let Her Get Away
7. Heal the World
8. Black or White (1. rész)
8. Black or White (2. rész)
9. Who Is It
10. Give In To Me
11. Will You Be There
12. Keep the Faith
13. Gone Too Soon
14. Dangerous

HIStory album

  1. Scream
  2. They Don’t Care About Us
  3. Stranger in Moscow
  4. This Time Around
  5. Earth Song
  6. D. S.
  7. Money
  8. Come Together
  9. You Are Not Alone
  10. Childhood
  11. Tabloid Junkie
  12. 2Bad
  13. HIStory
  14. Little Susie
  15. Smile

Blood on the Dance Floor album

  1. Blood on the Dance Floor
  2. Morphine
  3. Superfly Sister
  4. Ghosts
  5. Is It Scary

Invincible album

  1. Unbreakable
  2. Heartbreaker
  3. Invincible
  4. Break of Down
  5. Heaven Can Wait
  6. You Rock My World
  7. Butterflies
  8. Speechless
  9. 2000 Watts
  10. You Are My Life
  11. Privacy
  12. Don’t Walk Away
  13. Cry
  14. The Lost Children
  15. Whatever Happens
  16. Threatened

Az utolsó évek

1. rész (Bevezetés)
2. rész (Stúdió felvételek)
3. rész (Michael Bahreinben és Ománban)
4. rész (Michael Írországban)
4. rész folytatása (Michael Írországban)
5. rész (Visszatérés az USA-ba)
6. rész (Évfordulók és sok-sok munka)
7. rész (TII megállapodások és album tervek)
8. rész (Michael klasszikus album terve)
9. rész (TII előkészületek)
10. rész (“Az utolsó visszatapsolás…”)

16. Threatened

“A félelem minden receptjének legfőbb összetevője az ismeretlen”
Michael Jackson: Threatened

írta és zenéjét szerezte: Michael Jackson, Rodney Jerkins,
Fred Jerkins III és LaShawn Daniels
producer: Michael Jackson és Rodney Jerkins
fő és háttérvokál: Michael Jackson
összes hangszeren játszik: Michael Jackson és Rodney Jerkins
hangminták a The Twilight Zone (Alkonyzóna) című filmsorozatból Rod Serling-től

Bár a “Threatened” viszonylag háttérbe szorul (megbújik Jackson kevésbé ismert albumának végén), kidolgozásában mégis méltó a horror-témájú elődeihez (“Thriller”, “Ghosts”, “Is It Scary”). Ez egyúttal Michael Jackson katalógusának jogosan hivatalos fináléja is, hiszen oly sok témát feltár – szörnyeteg, metamorfózis, félelem, megtévesztés, valamint a normatív értékek és elvárások kérdőre vonása – amelyek egész pályafutása során foglalkoztatták őt. Az emberek gyakran megfeledkeznek arról, hogy Jacksont éppúgy lenyűgözte Poe sötét rettegése, mint J. M. Barrie ártatlan különcsége. A “Threatened” Jacksonnak ezt a sötét, titokzatos, Gótikus dimenzióját képviseli. Az életre keltett Rod Serling (a The Twilight Zone alkotója) hátborzongatóan összeillesztett narrációjának közreműködésével, a csontropogtató felvétel egy mindent felforgató, ördögi csavarral fejezi be az Invincible-t.

Jackson úgy tervezte, hogy készít egy horror-témájú rövidfilmet a dalhoz, megtűzdelve a legmodernebb speciális effektekkel, de amikor a Sony lefújta az album promócióját, ez azt is jelentette, hogy nincs anyagi fedezet a videóhoz. A “Threatened” azonban hangzását és dalszövegét tekintve felkorbácsolja a képzeletet: körülzáró falak, távoli sikolyok, sötét termek, baljós figyelmeztetések. Szemben a “megrögzötten felfelé haladó akkord szekvenciával”, és a háttérütemmel, ami úgy hangzik, mint egy éppen felnyíló sír fedelének csúszása, Jackson a szörnyeteg szemszögéből énekel: “Én vagyok az élő halott, a sötét gondolatok a fejedben” (“I’m the living dead, the dark thoughts in your head”).

A szörnyeteggé “válás” által Jackson képes egy elképzelt hang vagy karakter nézőpontjából beszélni. “Félsz tőlem, mert tudod, hogy egy fenevad vagyok” (“You’re fearing me, ’cause you know I’m a beast”), mondja. Ez egy szerep, amit nyilvánvalóan élvez (visszatérve a “Thriller”-hez vagy még korábbra). A refrénben figyelmeztet: “Figyelned kell rám, fenyegetve kell érezned magad/ Amíg alszol, amíg lopakodsz, fenyegetve kell lenned” (“You should be watching me, you should feel threatened/ While you sleep, while you creep, you should be threatened”). A zenekritikus, Sal Cinquemani úgy jellemzi a felvételt, hogy egy “kiemelkedő… új évezredbeli ‘Thriller'”. Bár az összehasonlítás természetes a “Thriller”-el, a “Threatened”-et mégis inkább úgy kell értelmezni, mint Jackson Gótikus kifejezéseinek folytatását a Blood on the Dance Floor-ról, amelyekben valóban elkezdte felfedezni a műfaj pszichológiai és társadalmi vonatkozásait. Az olyan daloknak, mint a “Threatened” egyik összetevője a szörnyszerűség, egy társadalmi konstrukció, mely utat nyit az emberek tudatában. Michael Jackson egy szörnyeteg, amiatt, amit néhány ember számára képvisel, és amiért megbontja a normális és természetes társadalmi felfogást. A “Threatened”-ben azonban, mint az “Is It Scary”-ben is, 3 Threatenedfordul a kocka, arra kényszerítve bennünket, hogy feltegyük magunknak a kérdést, nekünk mit jelent a normalitás és a szörnyszerűség. Gyakran azok a “legszörnyszerűbbek” belül, akik külsőre a “legnormálisabbak”. A Gótikus művészetben a logika nem egyszer a visszájára fordul: valakit gyakran groteszknek mutatnak be a külsőségeiben (eltúlzott formában), ám ez sokszor valami mélyebbet, valami rejtett dolgot szimbolizál.

“A félelem minden receptjének legfőbb összetevője az ismeretlen” (“The major ingredient of any recipe for fear is the unknown”), mondja Rod Serling a dal bevezetőjében. A “Threatened” ezután arra késztet bennünket, hogy fontolóra vegyük azokat az összetevőket, amelyek a szörnyeteget szörnyeteggé teszik. Mitől félelmetes? Miért fenyegető? Hogyan bánjunk ezzel a félelemmel és a vélt fenyegetéssel?

A “Threatened” azokhoz a technológiával kapcsolatos kérdésekhez is visszairányítja az albumot, amelyek az első felvétel (és a borító) esetében felmerültek. Lényegében ez egy digitális “Frankenstein” – össze nem illő részek kollázsa, újra összeállítása valami furcsává és újjá. Rod Serling sorait a Twilight Zone számos különböző epizódjaiból illesztették össze. A hanghatásokat – hollók károgása, harangok kongása, stb. – szintén előhúzták egy technológiai időgépből és újraalkalmazták a dalhoz. Semmi sem analóg a dalban – a dobok, a billentyűsök, mind technikai termékek. Az egyetlen dolog, ami természetes, az Jackson hangja – bár a dal vége felé eltorzítja egyfajta nemzetközi hanghiba-hatást használva, ami briliánsan jelzi a szingularitását a gépekkel, amelyek közvetítik, amit hallunk. Ehhez számos különböző értelmezés társítható, az egyik az, hogy (Marshall McLuhan alapján – aki azt mondta, hogy “a médium maga az üzenet” – a ford.), a médium maga a szörnyeteg. Talán ez csak a látszat, mint olyan, mert ez “ismeretlen” (“unknown”), és ebből következően fenyegető. Ahogy Dennis Yeo Kah Sin megjegyzi: “Ezek az emberfeletti manifesztációk… kérdőre vonják az emberi mivoltunk alapvető feltételezéseit, és a horrorbeli mesterséges ember létezése… modern formában ismét megjelenik egy új típusú virtuális élet lehetőségével… A Gótikus szörnyeteg fenyegetése pontosan annak meghatározhatatlan konstitúciójában rejlik”.

A dal Serling provokatív végkövetkeztetésével zárul: “Aminek most tanúja voltál, az egy különösen ijesztő rémálom befejezése lehetne. De nem az; ez még csak a kezdet” (“What you just witnessed could be the end of a particularly terrifying nightmare. It isn’t; it’s the beginning”).

A “Threatened” egy lenyűgöző Gotikus-techno kifejezés az információs korszak csúcsán, és méltó befejezése Jackson utolsó, igazi kiadott albumának.

(Copyright by Joseph Vogel, from Man in the Music: The Creative Life and Work of Michael Jackson)

Rod Serling, a The Twilight Zone (fantázia, sci-fi és horror műfajú) filmek írója és narrátora. Az Ő hangja lett különböző epizódokból összevágva a dalhoz:

“Egy szörny, a legrosszabb dolog, amitől félni lehet”
Elemzés a dalszöveghez

írta: Zsuzsi (Jacksonakták)

MJ költészetében gyakori visszatérő elem a horror, szörnyek, kísértetek. Azonban ennek a horror műfaj szórakoztató célzatú megidézésén kívül – különösen a 90-es évektől kezdve – sokkal mélyebb értelme van. MJ itt maga a szörny. Akiknek pedig szól a dal azok, akik elítélik őt: a társadalom egy nagy részének, az ellenséges médiának és így tovább. Ők azok, akik fenyegetve érzik magukat MJ által, mert más, különbözik, ismeretlen, furcsa. Ez a téma az “Is It Scary”-ben, illetve az egész Ghosts kisfilmben is megjelenik. A Ghosts-ban “Normális Falva” lakói elindulnak meglincselni a Maestro-t, csak mert az nem úgy él, ahogy szerintük “normális”. Tehát az emberek félnek a Mástól és a félelem meg nem értést, gyűlöletet, erőszakot szít bennük. Ezt a témát viszi tovább a “Threatened” is.
Ezt az intróban konkrétan ki is mondja Rod Serling: “A félelem bármely receptjének fő hozzávalója az ismeretlen”.

Aztán jön a “szörny”, azaz MJ:

“Én vagyok az élő halott, a sötét gondolatok a fejedben
Hallottam mit mondtál
Ezért kell, hogy fenyegetve érezd magad általam”

Ezek valami hihetetlenül zseniális sorok és bizonyítják, hogy MJ pontosan tudta, mi zajlik körülötte és miért! Sokkal inkább tudta, hogy gyűlölői miért viselkednek úgy, ahogy, mint maguk a gyűlölők! Az MJ-nek tulajdonított összes gonoszság a társadalom tükörképe volt! Nem MJ volt a gonosz, hanem a társadalom a saját gonoszságát, “sötét gondolatait” vetítette rá! Pl. a pedofília vádak. MJ nem volt pedofil, minden tény és bizonyíték erre utal. Azonban a társadalom mégis annak bélyegezte, mert az emberek egy nagy része nem tudja azt elképzelni, hogy egy felnőtt férfi ennyi időt töltsön gyerekekkel és a motivációja erre ne valami sötét dolog legyen! Mindenki magából indul ki, ugyebár… Tehát a társadalom a saját sötét gondolatait vetíti rá egy ártatlan emberre, azt, hogy “Ő” (a társadalom és nem MJ!) képtelen úgy gondolni egy felnőtt és egy gyerek kapcsolatára, hogy ne fogalmazzon meg sötét gyanúsítgatásokat: “én vagyok a sötét gondolatok a fejedben”.
Ugyanez a motívum egyébként benne van az “Is It Scary“-ben is, ott ezt még konkrétabban ki is mondja MJ.

“Figyelned kell engem, fenyegetve kell érezned magad
Mialatt alszol, mialatt mászol, fenyegetve kell érezned magad
Minden alkalommal, amikor a nőd beszél, rólam beszél, fenyegetve
Sosem leszel fele olyan sem, mint én, fenyegetve kell érezned magad általam”

A társadalom fenyegetve érzi magát MJ által, mert Más, mert tükröt tart az emberek elé és leleplezi a sötét gondolatokat a fejükben és irigységből is.

“Minden alkalommal, amikor a nőd beszél, rólam beszél” – Itt talán van egy kis finom utalás az USA-ban még mindig lappangó rasszizmusra. MJ-nek az egyik “bűne” a 80-as években az volt a rasszista fehérek körében, hogy Ő volt az első fekete sztár, akibe tömegével estek bele fehér lányok is. Ezt persze sok fehér férfi nem vette jó néven. Még a 80-as években is elég tabunak számított a rasszok közötti románc. (Természetesen voltak ilyen párok már, de sokan még mindig elítélték ezt. A “The Girl Is Mine”-nak abban állt akkor a forradalmi mivolta, hogy abban egy fekete és egy fehér férfi harcolt ugyanazért a nőért. Ez korábban elképzelhetetlen volt.)
Tehát itt arra utal MJ, hogy azért is fenyegetve érezhetik magukat némelyek, mert a nőjük mindig róla beszél. És persze az irigység MJ hírneve, pénze, karaktere miatt is jelen van: “Sosem leszel fele olyan sem, mint én, fenyegetve kell érezned magad általam”. És aki fenyegetve érzi magát, az elkezd gyűlölni és el akarja pusztítani azt, aki által fenyegetve érzi magát. Ezt tette az amerikai társadalom MJ-vel!

“Azt hiszed egyedül vagy, de az én érintésemet érezted
Nem vagyok kísértet a Pokolból, de megbabonáztalak téged
A legrosszabb rémálmod én vagyok, mindenütt ott vagyok
Egyetlen pillantás alatt el fogok tűnni és aztán visszatérek kísérteni téged
Elmondom neked, hogy amikor egy sír alatt fekszel
Én vagyok az, aki figyel téged
Ezért kell, hogy fenyegetve érezd magad általam”

Az amerikai társadalom bárhogy gyűlölte MJ-t mégsem tudott megszabadulni a bűvköréből. Megszállottan írt róla a média, készítették róla a különféle dokumentumfilmeket és a többi, mert meg voltak (és vannak még mindig) babonázva általa, akár elismerik, akár nem. De mivel gyűlölik azt az érzést, hogy nem tudnak szabadulni a “szörny” bűvköréből, ezért mocskolódással, negatív dokumentumfilmekkel, hírekkel próbálnak leszámolni ezzel a bűvkörrel. Így jutottunk el oda, hogy más szinte nem is zajlik már az amerikai mainstream médiában MJ kapcsán, csak mocskolódás, hazugságok. Véleményem szerint ezek az emberek ezzel a saját érzéseik ellen harcolnak – a bűvkör ellen, amit MJ iránt éreznek és amit nem akarnak maguknak sem elismerni és ahhoz, hogy ne szeressék, ne vonzódjanak a “szörnyhöz”, le kell őt rombolniuk, be kell őt mocskolniuk maguk és mások előtt.

Threatened dalszöveg magyarul

fordította: Zsuzsi (Jacksonakták)

[Rod Serling intrója]
A mai sztori kissé egyedi és egy másfajta bevezetést igényel
Egy szörny érkezett a faluba
A félelem bármely receptjének fő hozzávalója az ismeretlen
És ezzel a személlyel vagy dologgal hamarosan találkozunk
Ő ismer minden gondolatot, Ő érez minden érzelmet
Ó igen, valamit elfelejtettem, nem igaz? Elfelejtettem bemutatni önöket a szörnyetegnek

Félsz tőlem, mert tudod, hogy egy fenevad vagyok
Figyellek, amikor alszol, amikor az ágyadban fekszel
Én alatta vagyok
Csapdába estél a folyosókon és az arcom a falakon van
Én vagyok a padló, amikor elesel, és amikor üvöltesz, az miattam van
Én vagyok az élő halott, a sötét gondolatok a fejedben
Hallottam mit mondtál
Ezért kell, hogy fenyegetve érezd magad általam

[Refrén]
Figyelned kell engem, fenyegetve kell érezned magad
Mialatt alszol, mialatt mászol, fenyegetve kell érezned magad
Minden alkalommal, amikor a nőd beszél, rólam beszél, fenyegetve
Sosem leszel fele olyan sem, mint én, fenyegetve kell érezned magad általam

Azt hiszed egyedül vagy, de az én érintésemet érezted
Nem vagyok kísértet a Pokolból, de megbabonáztalak téged
A legrosszabb rémálmod én vagyok, mindenütt ott vagyok
Egyetlen pillantás alatt el fogok tűnni és aztán visszatérek kísérteni téged
Elmondom neked, hogy amikor egy sír alatt fekszel
Én vagyok az, aki figyel téged
Ezért kell, hogy fenyegetve érezd magad általam

[Refrén]

[Rod Serling]
Az ismeretlen szörny hamarosan útnak indul
Egy távoli sarokból, a sötétségből
Egy rémálom, ez a helyzet
Soha Sohaország, ez a hely
Ez a szörny képes arra, hogy az elmékben olvasson
Két helyen legyen egy időben
Ez az ítélet éjszakája, kivégzés, mészárlás
Az ördög, szellemek, ez a szörny kínzás
Egy dologban biztos lehetsz, ez a sors
Egy emberi jelenlét, amit érzel, furcsa
Egy szörny, amit láthatsz eltűnni
Egy szörny, amit a legrosszabb dolog félni

[Refrén 3x]

[Rod Serling]

Aminek most tanúja voltál, az egy különösen ijesztő rémálom befejezése lehetne.
Nem az. Ez csak a kezdet.

Threatened:

15. Whatever Happens

írta és zenéjét szerezte: Michael Jackson, Teddy Riley,
Gil Cang, J. Quay és Geoffrey Williams
producer: Michael Jackson és Teddy Riley
fő és háttérvokál: Michael Jackson
további háttérvokál: Mario Vasquez és Mary Brown
zenekari vezető: Jeremy Lubbock
gitár: Carlos Santana és Rick Williams
fütyülés: Carlos Santana és Stuart Brawley

A “Whatever Happens” vitathatatlanul az album legjobb dala. A fülbemászó, latin-stílusú tánc groove-val, melyen a gitáros legenda, Carlos Santana is közreműködött, az volt a cél, hogy az album egyik legjelentősebb kislemeze legyen, és a legfőbb zenei videó készüljön hozzá, mielőtt a Sony úgy döntött, hogy leállít minden promóciót. Még a kritikusok is szinte egyöntetűen dicsérték a felvételt. A Rolling Stone úgy jellemezte, hogy egy “rendkívüli dal”, míg a Pop Matters “briliáns”-nak nevezte. “Inspiráló választás lett volna kislemezt készítni belőle”, írta a zenekritikus, Mike Heyliger, “és fantasztikus videót lehetett volna csinálni hozzá. A dal egy lassított moziélményt kínál, Michael hangja is remek, és Carlos Santana is színre lép, hogy egy ragyogó gitár szólót adjon hozzá. Ez egy klasszikus cucc”.

A titokzatos fütyüléssel és a szenvedélyes vokállal, a “Whatever Happens” valóban valami mámorító hatással bír. “A zene latin-alapú”, írta James Hunter a Rolling Stone-tól, “Jeremy Lubbock vonósainak és Carlos Santana gitárjának mesteri keveréke. Jackson és a producer, Teddy Riley valami igazán szépet és furfangosat csinál: eléri, hogy a felvétel jelentőségteljes ritmusára, Santana szenvedélyes bekapcsolódásaira, és Lubbock csodálatosan elrendezett szimfonikus játékára koncentrálj”, miközben Jackson “szaggatott intenzitással” meséli a történetet.

Dalszövegét tekintve ez Jackson egyik legkifinomultabb és legérettebb munkája. A “Whatever Happens”, melynek társszerzője Teddy Riley, két ember történetét meséli el, akik még mindig mélyen szeretik egymást, de félnek, hogy a kapcsolatuk veszélyben van. “A fiú még egyszer rámosolyog” (“He gives another smile”), énekli Jackson,

Megpróbálja megérteni őt
Tries to understand her side
Kimutatni, hogy törődik vele
To show that he cares
A lány nem tud a szobában maradni
She can’t stay in the room
A lányt felemészti
She’s consumed
Mindaz, ami mostanában történik
With everything that’s been goin’ on

Jackson furfangos utalásokat tesz ezekkel a sorokkal, anélkül, hogy teljesen feltárná, hogy miért van köztük nézeteltérés, mi az, ami “felemészti” (“consumed”) a lányt, vagy hogy mi az, ami “mostanában történik” (“going on”). A titokzatosság lehetővé teszi a hallgató számára, hogy kitöltse a hézagokat. Egy későbbi versszakban Jackson megoszt néhány kétségbeesett, de kudarcot valló próbálkozást a kommunikációra.

A fiú éjjel-nappal dolgozik, azt hiszi, így boldoggá teheti őt
He’s working day and night, thinks he’ll make her happy
Elfelejtve minden álmát
Forgetting all the dreams that he had
Nem látja be, hogy ez még nem a világ vége
He doesn’t realize it’s not the end of the world
Nem kellene ilyen rossznak lennie
It doesn’t have to be that bad
A lány megpróbálja elmagyarázni, “Te vagy az, aki boldoggá tesz”
She tries to explain, “It’s you that makes me happy”

Bármi, bármi, bármi
Whatever, whatever, whatever

A látszólag jelentéktelen utolsó sor (“Bármi, bármi, bármi”) (“Whatever, whatever, whatever”) paradox módon torkollik a refrénbe (“Bármi történjék, ne engedd el a kezem”) (“Whatever happens, don’t let go of my hand”), kifejezve egyfajta bizonytalanságot az ígéretekkel kapcsolatban, melyeket egymásnak tesznek. A befejezésben Jackson tovább folytatja a kétségbeesett könyörgést, de nem talál megoldást.

A dal visszaviszi a hallgatót a “Don’t Walk Away” bensőséges fájdalmához és az elszigeteltség érzéséhez. A feszültség, ami még sokáig a levegőben marad, tökéletesen előkészíti a terepet az album utolsó kinyilatkoztatása számára.

(Copyright by Joseph Vogel, from Man in the Music: The Creative Life and Work of Michael Jackson)

A dal története

A “Whatever Happens”-t eredetileg Gil Cang és Geoffry Williams írta 1997-ben. A szerzőpáros készített egy demo változatot, amely itt meghallgatható.

Gil Cang és Geoffry Williams: Whatever Happens demo

Az eredeti szerzők után egy Mario Vazquez nevű művész rögzítette a dal egy változatát. Michael producere, Teddy Riley ezt a felvételt hallotta, és elvitte Michaelnek, akinek rögtön megtetszett. Alaposan megfűszerezte és Carlos Santana-val együtt spirituális energiát adott hozzá, míg végül elkészítette saját változatát.

Mario Vazquez vokálját is felhasználták Michael változatához. Vazquez később előadta a dalt az American Idol-ban. Nem véletlen, hogy Michael őt választotta a háttérvokálhoz.

Mario Vazquez az American Idol-ban (Whatever Happens acapella):

Michael és Carlos Santana

Carlos Santana egyike azoknak a zenészeknek, akik megérintik az ember lelkét. Szerény, halk szavú fickó és komoly művész.

Michael így emlékezett vissza közös munkájukra az Audio Chat interjúban:

Michael: Nézzük csak… Carlos Santana. Együtt alkottunk egy duettet. Ő gitározott, én énekeltem. Egy dal lett belőle. Egy igazán kedves dal.

DeCurtis: Honnan ismered őt? Találkoztatok már?

Michael: Találkoztam vele már korábban, de utoljára telefonon beszéltem vele. Miután Ő megnyerte a Grammy-t, azt mondta a sajtónak, hogy szeretne együtt dolgozni velem. Szóval mindenki ezt mondta nekem és így én felhívtam őt. Ő a legkedvesebb ember, olyan szeretetre méltó és lelki beállítottságú. Így elhatároztam, hogy együtt dolgozok vele. Ebből született a Whatever Happens.

forrás: http://michaeljackson.hu/hu/michael-jackson/cikkek/87-interjuk/1031-2001-oktober-audio-chat-

Santana több alkalommal is beszélt Michaelről, és a felvétel idejéről a következőket mondta az MTV-nek: “Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy felkért, dolgozzak vele, és szeretem azt a dalt. A múlt héten felhívott és igazán nagyon örült a dalnak”. Santana elmondása szerint gyakran beszéltek telefonon.

Az említett interjúban így utalt még Michaelre:

“A Santana [itt ezzel az összefoglaló névvel utal a különböző projektjeire – a ford.] egy olyasfajta középpontba lépett, ahol héberek, apacsok, japánok, palesztinok, mexikóiak fenomenális módon mind csatlakoztak Santana-hoz. Hogy érzékeltessem a színek, cipők1 és zenék mindezen sorát – ez az egész, mint egy pók, létrehozott egy hálót és nem engedi, hogy az emberek kipotyogjanak belőle. Nem vagyok egyedül. Mindenki nevében beszélek – zenésztársak, Michael Jackson, mindenki – mi mind ugyanazt akarjuk: meg akarjuk gyógyítani ezt a bolygót.”

1 A Carlos cipők eladásából származó bevételek egy részét a Milagro Alapítvány kapja, melyet 1998-ban hoztak létre azzal a céllal, hogy szerte a világon gyerekeknek nyújtsanak segítséget az oktatás, az egészségügy és a művészet területén.
http://www.carlosshoes.com/

Santana a Bankok Post-nak is nyilatkozott Michaelről: “Manapság sok énekes próbálja utánozni Michael Jacksont. De Michael egyedülálló volt, a legjobb volt abban, hogy elérje, hogy mindenki gyermekinek érezze magát, hogy megérezzük az ártatlanságot és a tisztaságot. A szórakoztatás legfelsőbb szintjét nyújtja mindenkinek, és mindannyiunknak reményt ad. Számomra Ő a legnagyobb abban, hogy hogyan lehet boldoggá tenni az embereket”.

Hogy kifejezze Michael iránti tiszteletét, Arkangyalnak nevezte őt. Santana nagy támogatója Michaelnek, és számos dalát játszotta a koncertjein, köztük a “Smooth Criminal”-t és a “She’s Out of My Life”-ot, neki ajánlva.

Carlos Santana: She’s Out of My Life
https://www.youtube.com/watch?v=Wd0LdTmyWWk

A “Whatever Happens” minden bizonnyal egy nagyszerű dal, és mindkét legenda beletette a maga varázslatát a darabba. Az album egyik legszebb, legmegérintőbb része az, ami közvetlenül a dal végén történik. Köszönetet mondanak egymásnak:

Carlos: Thank you, Man.
Michael: Thank you, Carlos.

Köszönjük mindkettőtöknek!

forrás: http://anthony-king.com/blog/michael-jackson-and-carlos-santana-whatever-happens/

Whatever Happens, magyar felirattal:

14. The Lost Children

“Az ajtó tárva-nyitva/ De senki sem talál téged”
Michael Jackson

írta és zenéjét szerezte: Michael Jackson
producer: Michael Jackson
vokál: Michael Jackson
párbeszéd: Prince Jackson és Baby Rubba (Aldo Cascio beceneve)
gyerekkórus: Tom Bahler
hangminták az Alkonyzóna (The Twilight Zone) című filmsorozatból

A “The Lost Children” a kritikusok könnyű célpontja volt, egyikük azt mondta róla, hogy “félelmetesen buta kiegészítő darab az eltűnt gyerekek fényképeiért a tejesdobozokon”. A zenei vezetők bizonyára helytelenítették, hogy felkerült az Invincible-re. Mivel ez egy finoman kidolgozott pop valcer egy gyönyörű dallammal, nem illet egy tradicionális pop/R&B sztár imidzséhez, stílusához és hangzásához (és persze emlékeztette az embereket a régóta tartó spekulációkra, melyek Jackson gyerekekhez fűződő kapcsolatára vonatkoztak). Az album koherenciáját tekintve, úgy tűnt, furcsán illeszkedik be az olyan dalok mellé, mint a “2000 Watts” és a “You Rock My World”. Jackson merészségéről és alkotói függetlenségéről árulkodik, hogy a dal felkerült a kockázatvállaló “visszatérő albumára”. Tudta, hogy a legtöbb kritikus gúnyolódni fog majd rajta; de azt is tudta, hogy kikért és milyen okból íródott a dal – és ez sokkal fontosabb volt számára.

Heal the Kids rendezvény, New York, 2001. február 14.

Jackson sosem volt olyan aktívan elkötelezett a gyermekek jogai iránt, mint az Invincible-t megelőző években. Számos emberrel dolgozott együtt, köztük Nelson Mandelával és Shmuley Boteach rabbival, hogy adományokat gyűjtsön és politikai támogatást szerezzen; dolgozott egy könyvön1 is, amely a feltétel nélküli szülői szeretet fontosságáról szól; jó fogadtatásban részesülő beszédet tartott az Oxford Egyetemen, ahol azért szólalt fel, hogy az elhanyagolás, a bántalmazás és a hiperszocializáció (fokozott érzékenység) rossz irányba tartó, aggasztó tendenciái újra a figyelem középpontjába kerüljenek. Művészi ambíciói mellett a gyerekekért folytatott munkájára is úgy tekintett, mint életének céljára. A “The Lost Children”-ben tehát Jackson megpróbálta egyesíteni a zenéjét egy olyan üggyel, ami nagyon fontos volt számára. Míg a “Cry” egy panaszkodás volt a világért, addig a “The Lost Children” egy ima volt a világ legsebezhetőbb teremtményeiért.

Oxfordi beszéd, 2001. március 6.

Az Oxfordi beszédben ezt így fejtette ki:

Íme egy átlagos nap Amerikában: 6 húsz év alatti fiatal öngyilkosságot követ el, 12 húsz év alatti gyermek lőfegyverektől leli halálát – emlékezzünk rá, hogy ez egy nap, nem egy év – 399 kölyköt letartóztatnak narkotikumok használatáért, 1352 csecsemő születik fiatalkorú anyától. Ez történik a világtörténelem egyik leggazdagabb, legfejlettebb országában… Magától értetődő, hogy a gyermekek fellázadnak az elhanyagoltság és a közöny ellen, figyelemért kiáltanak. Az Egyesült Államok különféle gyermekvédelmi szervezetei szerint évente átlagosan gyerekek millióival bánnak rosszul a szüleik, ami főként elhanyagolást jelent. Igen, elhanyagolják őket. A gazdag, kivételezett otthonokat teledrótozzák mindenféle elektromos szerkezetekkel. Olyan otthonok ezek, ahol a szülők hazajönnek és mégsem lesznek igazán otthon, mert a lelküket a munkahelyükön hagyták. És a gyerekeik? Nos, a gyerekeiknek be kell érniük azokkal az emocionális morzsákkal, amit még ki tudnak csikarni belőlük. Viszont a végtelen tévézéstől, a videójátékoktól és a filmektől nem kapsz egyetlen morzsát sem. Ezek a számok merevek, hidegek számomra, összeszorítják a lelkemet és megrázzák a szellememet. És ezeknek a számoknak jelezniük kell számotokra, hogy miért szánok oly sok időt és erőt arra, hogy az új “Heal the Kids” (“Gyógyítsátok meg a gyerekeket”) kezdeményezést sikeressé tegyem.

A “The Lost Children” egy egyszerű védőbeszéd az elhanyagoltakért és elhagyatottakért, és talán nem illik tipikus módon egy pop albumra, de ez Jacksonnak nem számított. Olyan gyerekekért írta és rögzítette a dalt, mint amilyen Ő maga – olyanokért, akiknek túl korán, túl sokat kellett szenvedniük. Úgy érezte, hogy a fogadtatástól függetlenül nagyon fontos, hogy a hangja legyen azoknak a gyerekeknek a zenéjén keresztül.

(Copyright by Joseph Vogel, from Man in the Music: The Creative Life and Work of Michael Jackson)

1 Shmuley Boteach Michael szellemi tanácsadója és állítólagos barátja volt. A rabby 2000 és 20001 között kisebb-nagyobb megszakításokkal 9 hónapon át beszélgetett az énekessel, és közel 30 órányi interjút rögzítettek azzal a céllal, hogy később nyilvánosságra fogják hozni. Boteach 2009-ben ebből az anyagból jelentette meg a “The Michael Jackson Tapes” című könyvet.
2011-ben jelent meg Boteach másik könyve a “Honoring the Child Spirit” – mely szintén a Michaellel folytatott beszélgetéseket tartalmazza – és gyereknevelésről, szülői szeretetről szól (pontosabban arról, hogy a gyerekek hogyan nevelnek minket).
Itt a könyv angolul: http://jetzi-mjvideo.com/books-jetzi-04/htcs/htcs0a.html
források: clarity; MJ.hu

Heal the Kids Könyvklub, Newark NJ-theatre, 2001. március 21.

Frank Cascio is említi a “The Lost Children”-t a “My Friend Michael” című könyvében:
Frank azt írja, hogy 2000 novemberében született a dal New Yorkban. Michael és csapata egy egész emeletet bérelt a Four Seasons Hotelben. Michaelé volt a lakosztály, és Grace-nek meg Frank-nek is volt külön szobája. A gyerekek rendszerint Michaellel maradtak a lakosztályban, kivéve akkor, ha nagyon korán felkelt, hogy átmenjen dolgozni a stúdióba, és ilyenkor a gyerekek Grace-nél maradtak. Michael felállított egy felvevő stúdiót egy másik szobában az emeletükön, és elhívta Brad Buxer-t, hogy dolgozzanak a hotelben. Az egyik dal, amin dolgoztak ott a “The Lost Children” volt, melyben Michael kifejezi, hogy azt kívánja, hogy a világ eltűnt gyermekei otthon lehessenek a szüleikkel. “Ha bárki azt gondolta, hogy Michaelnek teljes körű Pán Péter szindrómája volt”, írja Frank, “akkor itt a bizonyíték arra, hogy James Barrie karakterével ellentétben Ő nem tartózkodott sokáig abban a világban, ahol az ‘elveszett fiúk’ éltek egy földalatti erődítményben. Michael azt akarta, hogy a gyerekek biztonságban legyenek otthon.”

Michael és Prince a zongoránál, Neverlanden.

Frank azt is megemlíti, hogy a dal végén lévő rövid kis párbeszédben Aldo, a testvére és Prince szerepelnek. Aldo akkor hét éves volt, Prince pedig még csak három. Michael megtanította nekik a mondatokat és Brad rögzítette.
Frank szerint a forrás, ahonnan Michael ihletet merített a “The Lost Children”-hez, azoknak az érzelmi behatásoknak az összessége volt, melyek szülőként érték. Közvetlenül megtapasztalta, hogy milyen fontos a gyerekei számára, hogy velük legyen. “Azonban Michael már azelőtt is ösztönösen ragaszkodott a gyermekek védelméhez, hogy apává vált volna”, írja Frank. “Mindig aggódott a jólétük miatt. Az apaság nem megváltoztatta, hanem kiteljesítette. És amikor ez megjelent a művészetében, az apaság csak megerősítette a hitét abban, hogy ki is Ő valójában, de ennek a magja már korábban is létezett.”

forrás: http://jetzi-mjvideo.com/books-jetzi-02/11mfm/11mfm13.html

Nate Giorgio Heal The World című festménye

Michael valószínűleg nem csak a hotelben, hanem Neverlanden is dolgozott a dalon. Talitha így ír az egyik élményéről, mikor 2003. szeptemberében rajongók egy csoportjával MJ-nél vendégeskedett:

“[…] Elmentünk a színháztermébe és mutatott egy titkos szobát, ahol stúdió berendezések és koncert kosztümök voltak, köztük az aranyszínű sisak a HIStory turnéról. Elmondta, hogy itt csinálta a háttérütemet a Stranger in Moscow-hoz és a The Lost Children-hez.” (fordító: Susie)

The Lost Children dalszöveg magyarul

fordította: Bea

Elveszett gyermekek
Imádkozunk apáinkért, imádkozunk anyáinkért
Áldást kérünk jó egészségükért
Dalokat éneklünk, csókjaikért esedezünk, kik itt vannak
De az elveszettek mit kapnak

[Refrén]
Ez a dal szól az elveszett gyerekekért
Ez az egy az összes gyermekért
Ez az egy, az elveszett gyerekek egészségéért
Esedezés hazatértjükért

Amikor ülve beszédet tartasz, áldásaidat számolva
Idődre licitálva
Amikor elaltatsz, és a szívem zokog
Mert benne helyet hagyok

[Refrén]
Azoknak, kik elveszett gyermekek
Ez a dal szól az elveszett gyerekekért
Ez az egy, az elveszettek egészségéért
Esedezés hazatértjükért

Az otthon apáik
Meghitt közelségével, melegével, anyáik szeretetével
Az ajtó mely nyitva áll örökké
De senki nem áll küszöbén

[Refrén]
Imádkozzunk hát ez elveszett gyerekekért
Imádkozzunk az összes elveszett gyerekért
Gondolj az elveszettekre, jó egészségét kívánva
Ez a dal szóljon az összes elveszett gyerekért

[Outro]
Aldo Cascio: Olyan csendes az erdő, nézd a fákat
Prince Jackson: És a szép virágokat
Aldo Cascio: Sötétedik és azt hiszem, jobb, ha most haza megyünk

A dal során többször is hallhatunk részleteket az Alkonyzóna Kick The Can című epizódjából (3. évad, 21. rész).
A történet szerint Charles Whitley egy idősek otthonában lakik, ami nem túl vidám hely, és reménye, hogy a fiához költözhet szertefoszlik, amikor megmondja neki, hogy nem tudja kihozni. Vágyakozva emlékszik vissza a fiatalkorára, mikor gondtalanul játszhatott, és nem kellett semmi miatt aggódnia. Közeli barátja Ben Conroy aggódni kezd miatta, amikor Charles azt mondja, hogy mindössze kívánnod kell és újra fiatal lehetsz. Ben attól tart, hogy barátja még a végén a bolondok házába kerül, de végül Ben az, akit alapos meglepetés ér. (forrás: http://www.imdb.com/title/tt0734583/)
Ebben a részletben a gyerekek bújócskáznak és 2:15-nél hallható, hogy a kisfiú számol, majd mondja, hogy “here I come ready or not” (“aki bújt, aki nem, megyek”):
https://www.youtube.com/watch?v=8OMLcQcZDac
A dal ezt követő mondata pedig itt hangzik el a filmben 19:55-nél:
Ez a teljes epizód!

Ezeken a felvételeken Michael Prince-el és Paris-al énekli a The Lost Children-t:
https://www.youtube.com/watch?v=a9wP8vkHPNk

“A ritmust szeretném.” 🙂

… Berlinben pedig rajongókkal

The Lost Children:

13. Cry

“Megváltoztathatjátok a világot/ Egyedül nem tudom”
Michael Jackson: Cry

írta és zenéjét szerezte: R. Kelly
producer: Michael Jackson és R. Kelly
vezető vokál: Michael Jackson
kórus: Andraé Crouch és gospel kórusa

Az Invincible album 2. kislemeze.

A “Don’t Walk Away” szívfájdalmát követően jön egy univerzálisabb panaszkodás. A “Cry” felidéz egy érzést, amely végigkísérte Jacksont egész szólókarrierje során. A gyökerei olyan messzire nyúlnak vissza, mint az Ószövetség, ahogy Jób és Jeremiás, a költő-próféták számba vették a világ szenvedését, igazságtalanságát és kétségbeesését, és megpróbálták megtalálni a reményt a sötétségben. Megpróbálták kiprovokálni a tudatosságot és a cselekvést is. Hasonlóképpen “sír” (“cries”) Jackson is, mert látja a tragédiákat maga körül, és internalizálja azokat. Az emberekről énekel, akik alig tudnak kitartani, mert nem tudják, hogy a fájdalom mikor ér véget; az “eltemetett és elmondatlan történetek”-ről (“stories buried and untold”) énekel, az emberekről, akik “elrejtik az igazságot” (“hiding the truth”); az illúziókról és az álarcokról énekel (“az arcok tele vannak őrülettel”; “az emberek nevetnek, amikor szomorúak”) (“faces filled with madness”; “people laugh when they’re feeling sad”). Majd a refrénben érzelmi ráhatást gyakorol (a hallgatóira és önmagára is), hogy valahogy győzzük le. Az nem egyesít minket, ha úgy teszünk, mintha a tragédia nem létezne, de ha észrevesszük, felismerjük, akkor egyesülve szembe tudunk szállni vele.

Az elképzelés, hogy kapcsolódjunk össze egymással a szenvedésünk és a gyászunk által, minden bizonnyal időszerű volt a történelmi hátteret tekintve. A “Cry” nem sokkal a 2001. szeptember 11-ei tragédiát követően jelent meg, amikor pontosan az a fajta dal volt, amire szükség volt egy ilyen pusztító pillanatban. Néhány kritikus úgy gondolta, hogy túl leegyszerűsítő és messiási; a refrén részei valóban ezen az úton járnak. Azonban a dal lényege sokkal mélyebb ennél, egyidejűleg tekint kifelé és befelé, és nem kínál egyszerű megoldásokat. A “trauma hangját” közvetíti, mint egy panaszkodás. Hallgasd a kietlen szél zúgását az elején, majd a lassú, fájdalmas ütemet. Mindez elidegenedést közvetít, ami a “Stranger in Moscow” introjára emlékeztet. Jackson éneke nem ünnepélyes, hanem szomorú és visszafogott. Mint a korábbi himnuszokban, a kórus segítséget nyújt neki (a közösséget szimbolizálja), hogy megtalálja a reményt és a megoldást. A fenséges felelgetés, mely a dal csúcspontján zajlik, egy klasszikus Michael Jackson, és a céltudatos kommunikációt demonstrálja, aminek meg kell valósulnia, ha valaha is “megváltoztatjuk a világot” / “change the world”.

(Copyright by Joseph Vogel, from Man in the Music: The Creative Life and Work of Michael Jackson)

Ezt a dalt (és a hasonló témájúakat, pl. Man in the Mirror, Heal the World) akkor tudjuk igazán értékelni, és akkor válik számunkra is fontossá a mondanivalója, ha megértjük, hogy Michael tényleg mennyire belsővé tette, milyen mélyen átérezte mások szenvedését, különösen a gyerekekét.
Millió példát lehetne említeni: Ott vannak például a testőrök történetei, amikor Michael megállítatta az autóját, hogy segítsen két nincstelen emberen, akik veszekedtek az utcán. Vagy amikor megmentett egy kislányt, aki kiszaladt az úttestre és majdnem elgázolták. Vagy amikor megakadályozta, hogy Janet férje öngyilkos legyen, csupán azzal, hogy meghallgatta őt. Vagy amikor…
Soha nem fordította el a fejét, soha nem sétált el szó nélkül a bajbajutottak mellett, és ebben a dalban azért könyörög, hogy mi se tegyük. Ez tényleg mindennél fontosabb volt számára.

“[…] Még akkor is, amikor házas voltam, úgy mentem aludni, hogy fájdalom volt a lelkemben. Sírtam múlt éjjel is, amikor aludni mentem, és nem aludtam jól az éjjel. És sírok, Shmuley, mert érzem… és nem próbálok… az őszinte igazságot mondom neked, és ha nem hiszel nekem, megkérdezheted Franket [Cascio]. Frank tudja, hogy mennyire fájt. Én csak éreztem azoknak a gyerekeknek az összes fájdalmát, akik szenvednek, és ez annyira fájt. Ezért próbáltam kinyúlni minden gyerekért, akiről tudtam, hogy fájdalma van… Megpróbáltam felhívni, tárcsázni, amikor felkeltem, az első, akit hívtam, egy kislány volt, de Ő addigra már meghalt. Ez fáj nekem. […]”
MJ Tapes (2000-2001)

Később azt is elmondta a rabbinak, hogy tudja, hogy mindezt nehéz lehet megérteni, és nehéz lehetett azoknak, akik együtt próbáltak élni vele: “Nem vagyok könnyű eset és tudom, hogy nem vagyok az. Mert minden időmet valaki másnak szentelem. A gyerekeknek szentelem, valakinek, aki beteg valahol, és a zenének szentelem.” Mégis úgy érezte, ezt kell tennie, hiszen ez volt a küldetése. “Ha segíteni tudok ilyen módon, akkor rendben vagyok… Azt hiszem, ez az, amiből az igazi szeretetem fakad.”

http://www.truemichaeljackson.com/on-fame-loneliness-pain-and-desire-for-love/

Cry rövidfilm

A kisfilmet Nicholas Brandt rendezte (Ő készítette a videót a “Childhood”, az “Earth Song” és a “Stranger in Moscow” dalhoz is). Ezt a videót hat helyszínen forgatták, ebből öt Kaliforniában, egy Nevadában van. A kisfilm szereplői közt egy gospelkórus tagjai is láthatóak. Az elején különböző korú és etnikumú emberek egymás kezét fogják, és a végén tapsolva éneklik a refrént.
Jackson maga nem szerepel a videóban, mert nézeteltérése támadt a kiadójával. Állítólag újra akarta forgatni a rövidfilmet, erre azonban nem került sor, mert a Sony befejezte az album népszerűsítését.
forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Cry_(Michael_Jackson-dal)

Cry, magyar felirattal:

12. Don’t Walk Away

írta és zenéjét szerezte: Michael Jackson, Teddy Riley, Richard Carlton Stites és Reed Vertelney
producer: Michael Jackson és Teddy Riley
társproducer: Richard Stites
fő és háttérvokál: Michael Jackson
további háttérvokál: Richard Stites

A “Don’t Walk Away” nem nagyon keltette fel a figyelmet, sőt lehet, hogy ez Jackson leginkább alulértékelt dala azok közül, amelyek a valódi szívfájdalmát fejezik ki a “She’s Out of My Life” óta. A dalt Jackson, Teddy Riley és Richard Stites közösen írta, és különbözik a tipikus, túláradó Jackson balladáktól. Ugyanis valószínűleg közelebb áll a countryhoz, mint Jackson bármelyik dala egész szólókarrierje során. Jackson egy lecsupaszított, blues-színezetű soul-al árnyaltan és meggyőzően fejezi ki az érzelmeket. A zenekritikus, Mike Heyliger úgy jellemezte a felvételt, hogy egy “lenyűgözően szívbemarkoló ballada, amely után a Backstreet Boys csak sóvároghat álmában”.

Ha teljesen szó szerint értelmezzük a dalt, akkor az szólhat Jackson és Lisa Marie Presley kapcsolatáról. Általánosabban nézve, egyszerűen az elveszett szerelem miatti fájdalomról és kétségbeesésről szól. “Ne menj el” (“Don’t walk away”), könyörög. “Nézd, én csak nem találom a megfelelő szavakat/ Próbálom, de összes fájdalmam az utamban áll” (“See I just can’t find the right thing to say/ I try but all my pain gets in the way”). Később a dal során panaszkodik, hogy minden álma összetört, de túl elhagyatottnak érzi magát ahhoz, hogy bármit is tegyen ez ellen. Jackson a vokálban briliánsan ragadja meg a dalszöveg kiüresedett és gyötrődő érzéseit. Ahogy a Motown legenda, Marvin Gay egyszer megfogalmazta: “Michael soha nem fogja elveszíteni a minőséget, ami elválasztja a puszta szentimentálist az igazán szívből jövőtől. Ez a bluesban gyökerezik, és nem számít, hogy Michael milyen műfajban énekel, abban a fiúban megvan a blues”.

(Copyright by Joseph Vogel, from Man in the Music: The Creative Life and Work of Michael Jackson)

Michael és Lisa Marie Párizsban, 1994-ben (házasságuk alig 2 évig tartott):

Ha már Vogel említette Lisat… Michael nagyon tapintatosan kezelte a témát Lisa Marievel kapcsolatban. Az biztos, hogy szeretett volna egy boldog családi életet, de talán sejtette, hogy ez soha nem fog megvalósulni. Az 1999-es TV Guide interjúban így nyilatkozott:

TVG: Oké, most hogy felhoztad Lisa Marie-t; azt olvastam, hogy megbánta, hogy nem szült neked fiút, és még most is szeretne tőled gyereket. Ez igaz?
MJ: Nos, emlékszem hogyan érzett Ő akkoriban. (nevet) Nem számít, mit válaszolok, gondban vagyok ezzel a kérdéssel – a következő TV Guide címlapján majd az jelenik meg: “Nos, Lisa azt mondta, soha többet nem akar látni.”

TVG: Most barátok vagytok?
MJ: Lisa aranyos. Nagyon kedvelem és barátok vagyunk. És ki tudja, mit hoz a holnap? Nem tudhatom, hogy Ő ma hogyan érez. Csak ezt mondhatom. Ő eljön a házamba és megnézi a gyerekeket, telefonon beszélgetünk, ilyesmik.

TVG: Gondolod, hogy egyszer újra megházasodsz?
MJ: Szép lenne.

[…]

forrás: http://michaeljackson.hu/hu/michael-jackson/cikkek/87-interjuk/1025-1999-december-tv-guide-

Michael Neverlanden, 2002-ben:

“A siker feltétlen velejárója a magány. Az emberek azt hiszik, szerencsés vagy, hogy mindened megvan. Azt hiszik, hogy bárhová elmehetsz és bármit csinálhatsz, de nem ez a lényeg. Alapvető dolgokra éhezem.”
Michael Jackson

 

Don’t Walk Away, magyar felirattal:
http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_Dont_walk_away_magyar_felirattal