2. Heartbreaker

írta és zenéjét szerezte: Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Mischke Butler és Norman Gregg
producer: Michael Jackson és Rodney Jerkins
vezető vokál: Michael Jackson
háttér vokál: Michael Jackson, Mischke Butler, LaShawn Daniels és Nora Payne
rap: Fats

A vadul pattogó ütemével és hangzásával a “Heartbreaker” olyan érzést kelt, mintha egy őrült tudós készítette volna a stúdióban. Robert Hilburn a Los Angeles Times-tól úgy jellemezte, hogy egy “szonikus csoda”, amely “merészen új területre” juttatja a művészt. Még Jon Pareles is a New York Times-tól, aki köztudottan Jackson bírálója, elismeréssel adózott a “zseniális ütősei” iránt, az olyan ritmusos felvételek esetében, mint a “Heartbreaker”: “Morgásokkal, sóhajtásokkal és kiáltásokkal szakítja meg az éneklést… szemben az elektronikus zajok ritmussávjával, ami pörög és fröcsög, mintha egy teherautónyi öröm döcögne a rögös úton”.

Csakúgy mint a korábbi albumok esetében, Jackson kitartóan előtérbe helyezte ezt a szonikus újdonságot. “Az album legtöbb hangját nem a billentyűsök adják”, magyarázta, “nagyon sok, tudod, gépekkel programozott. Kimentünk, és megcsináltuk a saját hangjainkat. Ütögettünk dolgokat, doboltunk tárgyakon, így senki sem tudja lemásolni, amit csináltunk. A saját kezünkkel csináltuk ezeket, találtunk dolgokat és készítettünk dolgokat. És ez a legfontosabb, hogy úttörők legyünk. Hogy újítok legyünk”.

Erről eszembe jut a You Rock My World rövidfilmből az a rész, amikor mindenféle tárgyak adják a ritmust 9:00 és 9:30 között, szerintem zseniális:
http://www.youtube.com/watch?v=1-7ABIM2qjU

Ezenkívül Bush-tól tudjuk – Bedike fordításai jóvoltából – hogy Michael szeretett csak úgy mindenfélével zenélni, ritmust csinálni: csámcsogott a rágójával és húzogatta a cipzárját, hogy ne unatkozzon. 🙂

A “Heartbreaker” vitathatatlanul példázza ezt az újítást, összevegyíti a technót, a popot, a hip-hopot és funkot (ebben Jackson híres szájdobolása is szerepet játszik), hogy létrehozzon valamit, amit “a fül még sosem hallott”. Az NME úgy jellemezte, hogy egy “élénk, ütős groove, egy kényszeresen ismétlődő refrénnel, de egy klasszikus, szárnyaló [Jackson] híddal”.

Invincible fotósorozat, Alber Watson, 2000

Dalszövegét tekintve a “Heartbreaker” folytatja a Jackson számára jól bevált szóképeket. Ez a csábítás és az elutasított szerelem dala. “Szavaival irányítja a gondolataimat” (“She speaks the lines that can control my mind”), énekli. A téma iránti megszállottság a “Heartbreak Hotel”-el kezdődik, és olyan felvételekkel folytatódik, mint a “Billie Jean”, a “Dirty Diana” és a “Dangerous”. Jackson számára ez egy állandó bizalmatlanság, vagy inkább félelem egy bizonyos típusú nőtől (vagy legalábbis attól, amit képvisel). Természetesen ott van a folyamatos kísértés és megigézés is.

A korábbi csábításról szóló felvételeken Jacksonnak jobban sikerült felépíteni a feszültséget és lefesteni a történetet. A “Heartbreaker” eredményessége leginkább a szonikus találékonyságában rejlik. “Rendkívüli szépségre lelek [ezekben] a gyors dalokban”, írja Frank Cogan a Village Voice-tól, “Ő és Rodney Jerkins… zörgésben, csörgésben és pezsgésben törnek ki – a techno feszültségével – hangtöredékeket adnak, a basszus hangok olyanok, mint a kisbéka brekegése… Nem tudom, hogy valaha is foglalkoztatott-e a szépsége. A korábbi Michael Jackson albumok esetében a szépség talált rám. Azonban néha eltartott egy ideig: már hónapok óta ment a Bad, amikor hirtelen megéreztem, mikor azt énekelte, hogy ‘Bejött a lakásába/ Vérfoltokat hagyott a szőnyegen’ (‘He came into her apartment/ He left the bloodstains on the carpet’) – és amint ez megtörtént, az album nagy része leleményesnek, pontosnak és szomorúnak tűnt”.

(Copyright by Joseph Vogel, from Man in the Music: The Creative Life and Work of Michael Jackson)

Heartbreaker, magyar felirattal:
http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_Heartbreaker_magyar_felirattal